A változás mindig nehéz. Amikor benne vagyunk egy folyamatban akár évekig is elnyúlva, megszokjuk azt. Még ha már nem is érezzük jól magunkat benne, de nem is feltétlenül kell annak rossznak lennie, szimplán csak semmilyen.
Unalmas és megszokott, mind borzongunk ezektől a szavaktól és mégis a kényelemmel, biztonsággal társítjuk ezt. Már pedig ahogy az idő telik, zajlanak az események és elkerülhetetlenné válnak a kisebb-nagyobb kizökkentések.
Persze, hogy szeretnénk jobbá tenni az életünket. Izgalmasabbá, nyugodtabbá, gazdagabbá, kinek mit takar: egyszerűen csak jobbá. Így ha valaki feltenné a kérdést: Belevágnál? Könnyedén mondanánk, hogy persze, erre vártunk!
Ha úgy vesszük, végtére ez meg is történik. Kérdés nélkül. Beleegyezés nélkül. Van persze mikor magunk döntünk a változtatás mellett, de többnyire csak mert úgy gondoljuk, legalább nagyrészt látjuk előre a lépéseket.
A kiszámíthatatlanság mindig erősebb lesz. Még a legbátrabbakat, legbevállalósabbakat is kizökkentheti. Mikor elindul egy folyamat hamar elveszíthetjük a kontrollt, különösen az érzelmi kontrollt.
Nem látjuk mi lesz a következő lépés, a következő történés ami ezzel jár, de sokszor még a kimenetelét se. Csak érezzük, tudjuk, hogy valamit el kell engednünk. A régi megszokott kis burok lassan elhalványul és indulásra kényszerít minket.
Kérdések, kételyek merülnek fel bennünk. Talán tudatában vagyunk a miérteknek, annak is, hogy ez az út hova vezet minket, vagy hogy éppen mit szeretnénk ebből kihozni. Mégis elbizonytalanodunk és szorongunk.
Biztosan így fog történni? Ez tényleg jó nekem? „Mi lesz ha…” – és ez a kulcs kérdés.
Az elménk védelmezni próbál minket. Emlékszik mindenre, belé vannak kódolva a régi minták, amit megéltünk és amit mások által tapasztaltunk. A hitrendszereink kőbe vannak vésve, ehhez ragaszkodik.
Minden rezdülésünkbe képes belekérdezni: Biztos? Igyekszik felkészíteni minket a legrosszabbra. Emiatt mondhatjuk, hogy neki nincs fantáziája, nehezen hiszi el, hogy a dolgok könnyen, vagy teljes sikerrel is végbemehetnek.
Egy védelmező, túlélési ösztön dolgozik benne, ami nélkül tényleg nem lennénk képesek létezni. Kell a szorongás érzet veszély helyzetben, hogy tudatosítsuk bajban vagyunk. Ugyanakkor az ismeretlentől is óv minket, nem csak a konkrétumoktól.
Természetes, ha félünk, vagy rosszul érezzük magunkat. Minden összecsúszik körülöttünk és kilátástalanná válik a helyzet. Ezért fontos emlékeznünk, hogy nem csak a régi minták élnek bennünk. Igenis megvan a hatalmunk a változtatáshoz. Minden eszköz a kezünkben van hozzá.
Később pedig látni fogod, hogy nem is volt olyan nagy dolog.